Az Egyesült Államokban 2023-ban a 25-34 éves nők 41%-a és a férfiak 50%-a volt egyedülálló. Ami igazán meglepő, hogy ez az arány az elmúlt öt évtizedben duplájára nőtt. A fejlett világ számos országában hasonló tendencia figyelhető meg: 2010 és 2022 között a tagállamok 26-ból 30 országában nőtt az egyedül élők aránya a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint. Különösen Ázsiában válik szembetűnővé ez a jelenség, ahol Kínában, Indiában, Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon is csökkent a házasságkötések száma.

A jelenség okai összetettek. Bár az elmúlt ötven év trendje főként gazdasági és társadalmi szerkezetváltásokkal magyarázható, az elmúlt 5-10 évben a folyamat felgyorsult. Két fő tényező játszik szerepet: az első a világjárvány, amely sokaknak két évre megszakította a randizást. A szociológusok szerint a randizás nem olyan, mint a kerékpározás: ha abbahagyod két évre, a készségek nagy része elveszik. A fiatal generációk, akik ebben az időszakban érték el a felnőttkort, lemaradtak a formáló élményekről: elutasítások, próbálkozások és a kapcsolatok hullámvölgyei nélkül lépnek most a társkeresés világába.

A másik fontos tényező a képernyőidő növekedése. Az emberek több időt töltenek telefonjukon, videojátékokkal, egyedül otthon a kanapén, és kevesebb alkalom nyílik a társasági életre, a bárokban való találkozásokra. Mindezek hozzájárulnak a „szingli-generáció” jelenséghez.

A technológia nemcsak az időt vonja el, hanem magát a randizási folyamatot is átformálja. Az online társkereső alkalmazások megjelenésével a választék szélesedett, de sok szűrőfeltétel is bekerült: magasság, politikai nézetek, hobbi és egyéb preferenciák. Például a Bumble alkalmazás felhasználóinak többsége legalább 183 cm magas férfit keres, ami az esetek többségében az összes potenciális jelölt 85%-át kizárja. A kutatások többsége heteroszexuálisokra fókuszál, de a tendencia minden csoportban jelen van.

Ázsiában a jelenség különösen szembetűnő. Két kiemelkedő csoport azonosítható: a kevésbé képzett férfiak, például vidéki területekről érkező munkavállalók, és a magas képzettségű, városi nők, akik gyakran mester- vagy doktori fokozattal rendelkeznek. A férfiak gyakran külföldi nőkkel házasodnak, míg a képzett nők főként hasonló képzettségű és stabil anyagi helyzetű férfit keresnek. Ez a szerkezeti változás részben a nők nagyobb önállóságát és választási szabadságát tükrözi, és sok esetben felszabadító hatású: a nők nem kényszerülnek kompromisszumokra, mint korábban, a rossz házasságok vagy társadalmi elvárások miatt.

Bár sokan boldogan élnek egyedül, a felmérések szerint a szinglik 60-70%-a szívesen lenne párkapcsolatban. Az okok változatosak: csalódások az online társkeresésben, a megfelelő partner hiánya, vagy egyszerűen a remény elvesztése. Az önkéntesen szingli emberek általában boldogabbak, mint az akaratukon kívül egyedülállók, akik gyakran magányosnak érzik magukat.

Az egyedülálló férfiak egy részét az úgynevezett „önkéntes cölibátus”, vagyis kényszerű szinglik, röviden incel csoportja alkotja, akik online közösségekben aktívak és gyakran frusztráltak a párkapcsolati helyzet miatt. Ez a jelenség nem csak a nyugati világban jelenik meg: Dél-Koreában is erősödik a férfiak elégedetlensége a társadalmi változásokkal szemben, miközben a nők mozgalmakat hoznak létre a házasság, szex és gyermekvállalás elutasítására.

Az elmúlt évtizedekben a nők számára jelentős lehetőségek nyíltak: saját karrier, képzés és önálló döntések a párválasztásban. Ugyanakkor a férfiasság újradefiniálása kevésbé haladt előre, ami hozzájárul a társadalmi feszültségekhez. A generáció szingli trendje strukturális következményekkel jár: nő az igény az egyedül élők lakásaira, csökken a házasságkötések és a születésszám, ami a gazdaságra és kormányzati költésekre is hatással van. Még a leginkább egalitárius társadalmakban, például Skandináviában is folyamatosan nő az egyedülállók aránya, ami új társadalmi és gazdasági kihívásokat vet fel a következő évtizedekben.