A throning definíció szerint az a cselekedet, amikor valakit a látszólagos státusza miatt randizunk – és a saját imázsunk emelése érdekében piedesztálra emeljük őt. Bár könnyű ezt felszínesnek minősíteni, valójában ez csak algoritmusok által vezérelt agyunk egy újabb mellékterméke. A Z generáció számára, akik az online platformokon nőttek fel,  logikus, hogy partnereinkre ugyanúgy tekintsenek, mint a termékekre: vágyakozással. Sokszor tudat alatt ezt a kapcsolatot szinte márkakollaborációként kezelik.

Valójában a piedesztálra emelés egy mára már jól ismert logikán alapul: ha valaki dögös, gazdag, stílusos és ismert, a társaikként mi is azzá válunk. Talia Fiester, a University of Pennsylvania volt diákja, aki a Z generáció egyedülállóságának patológiáját tanulmányozta kutatói munkájában, így fogalmazza meg a jelenséget:

Természetesen a társadalmi, politikai vagy pénzügyi tőke megszerzése érdekében történő randizás nem éppen új keletű jelenség. A TikTok és az Instagram előtt ott voltak a hozományok, a dinasztiák és a diplomáciai házasságok. De ez a tendencia okkal jellemző a Z generációra: a trónra törés nem létezne a közösségi média nélkül. Mindannyian láttunk már olyan párokat, akik Instagram-oldalukat úgy rendezik be, mint egy Gagosian-kiállítást: gondosan elrendezett, romantikus mosolyok, mindig drága helyszíneken. Az, hogy ezek az emberek valóban boldogok-e, nem lényeg – az a lényeg, hogy annak tűnnek. Ahogy Fiester magyarázza:

 És ez a tőke – a szépség, a követők száma, a vagyon, az esztétikai összhang – értékre váltható. Az, hogy kivel randizol, végső soron meghatározza a közösségi média részvényeid árfolyamát.

Ez azt jelenti, hogy minden státuszalapú kapcsolat hamis? Egyáltalán nem. Rengeteg olyan pár van, akik őszintén szeretik egymást, még akkor is, ha Instagram-oldaluk egy márkakampánynak tűnik. De a trónra emelés nem a közös kémia, hanem a kivetített imázsról szól. Ezt erősíti az, amit Fiester „hiperindividualizmusnak” nevez, amikor folyamatosan önfejlesztési narratívát adnak el nekünk: jobb kinézet, jobb hobbi, jobb partner. „A közösségi médiában virágzik ez a burjánzó [önsegítő] kultúra” – magyarázza. Ez pedig egyfajta romantikus kettős kötöttséget teremt: csak akkor leszünk méltóak a szerelemre – az általunk idealizált partnerére –, ha maximálisan kiaknázzuk a potenciáljainkat, és még így is lehet, hogy senki nem felel meg az elvárásainknak. Így a két szélsőség között ingázunk: vagy egy ragyogóbb személytől várunk elismerést, vagy elutasítjuk a potenciális partnereket, amint megmutatják a gyenge pontjaikat.

Az irónia mindebben az, hogy a throning felfelé irányuló randizási logikája még magányosabbá tesz minket. A Science Advances 2018-as tanulmánya szerint az emberek következetesen túl magasra teszik a lécet, amikor jobbra vagy balra húznak, és „nem valószínű, hogy olyanoktól kapnak választ, akik 25 százalékkal vonzóbbak náluk”. Vagyis minél inkább a látszólagos státuszt kergetjük, annál kevésbé valószínű, hogy valódi, kölcsönös kötelékeket alakítunk ki. Ahogy Fiester rámutat, a Z generációs nők gyakran „fájdalmat, magányt és önvádat” éreznek, miközben a (szerintük) áhított kapcsolatokat kergetik. Mert ha belegondolunk, a trónra emelés azt jelenti, hogy előnyben részesítünk egy olyan partnert, aki javíthat a megítélésünkön, ahelyett, hogy azt választanánk, aki boldoggá tehet minket.

Szinte ösztönös a Z generációsok számára, hogy a szerelmük online világát is csekkolják. Megnézik a sztorijaikat, átnézik a megjelölt fotóikat, megnézik, kik a közös ismerőseik, majd arra jutnak: „Teljesen el tudom képzelni magam velük.” De ne feledjük: a közösségi média egy válogatott összeállítás, amelyben könnyű kitölteni a hiányzó részeket a saját elképzeléseinkkel. Mielőtt észbe kapnánk, máris képzeletbeli nyaralásokat tervezgetünk valakivel, akivel a múlt héten találkoztunk, és elhisszük, hogy összeillünk, mert ugyanazt a zenekart szereti, mint a kedvenc exünk. Nem az a fontos, hogy kik ők, hanem inkább az, hogy mit képviselnek: valaki, aki elég ambiciózus ahhoz, hogy igazolja a saját potenciálunkat.

Aztán lehet, hogy egyszer csak ráébredünk, hogy a TikTok-követők száma nem pótolhatja azt a partnert, aki biztonságérzetet ad. Az esztétikán alapuló kapcsolatok mindig összeomlanak a valódi intimitás súlya alatt. És ami a legfontosabb: nem építhetünk ki értelmes kapcsolatot valakivel, akit piedesztálra emeltünk.

(PureWow)