Orwell 1948-ban írta meg nagysikerű disztópiáját, amely azóta sem veszített az erejéből. A történet egy olyan világot tár az olvasó elé, ahol a hatalom célja az emberi gondolatok és érzések teljes kontrollja. A Nagy Testvér mindent lát, a Gondolatrendőrség mindenkit figyel, és még a nyelvet is úgy alakítják, hogy korlátozzák a gondolkodást. Az olyan mondatok, mint „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.”, máig jelentőségteljesek. A történet talán sokkoló lehet, mégis gondolkodásra bírja az olvasót, arra készteti, hogy összevessük a fikciót a saját valóságunkkal.

A fiatal Florentino Ariza és Fermina Daza között szenvedélyes kapcsolat alakul ki, ám a lány végül a biztonságot választva férjhez megy Juvenal Urbino doktorhoz. Florentino azonban nem mond le róla, és éveken, sőt évtizedeken át vár arra, hogy újra esélye legyen. A történet során végigkövetjük, hogyan változik a szerelem az idő múlásával és hogy képe-e túlélni az éveket és megpróbáltatásokat. Márquez a latin-amerikai mindennapokat gazdag, érzékletes stílusban ábrázolja, miközben hangsúlyt fektet a vágyakozás, hűség és az idő könyörtelen múlásának témájára is.

A monumentális regény a 19. századi Oroszország világába vezeti vissza az olvasót. A történet középpontjában három meghatározó szereplő áll: Pierre Bezuhov, Andrej Bolkonszkij és Natasa Rosztova. Sorsuk összefonódik a történelem nagy eseményeivel, köztük Napóleon hadjáratával. Tolsztoj részletesen mutatja be a társadalom különböző rétegeit, a nemességtől a parasztokig. A regény egyszerre szól szerelemről, háborúról és az élet értelmének kereséséről. A karakterek fejlődése különösen mély és árnyalt: ahogy haladunk előre, egyre emberibbé és összetettebbé válnak.

Murakami regénye egy melankolikus, személyes hangvételű történet a felnőtté válásról. A főhős, Toru Watanabe egy dal hatására idézi fel fiatalkorát és egyetemi éveit Tokióban. Két nőhöz – a törékeny Naokóhoz és az életvidám Midorihoz – fűződő kapcsolata határozza meg életét. A történet érzékenyen mutatja be a veszteséget, a magányt és az érzelmi bizonytalanságot, miközben a történet hátterében végig jelen van a hatvanas évek társadalmi és kulturális változásai. Az író érzékenyen és finoman mutatja be a szereplők belső világát, miközben a történet középpontjában az emlékezés és az identitás keresése áll. A törékeny, nehezen értelmezhető kapcsolatokon keresztül egy egyszerre realista és lírai hangulatú regény bontakozik ki, amelyben az élet és a halál kérdései végig meghatározóak.

Atwood regénye egy nyomasztó jövőképet rajzol fel, ahol a nők szerepe drasztikusan beszűkül. A termékeny nőket, köztük Fredét, arra kényszerítik, hogy az elit családok számára szüljenek gyermeket. A Gileád nevű állam vallási fundamentalizmusra épül, és teljes kontrollt gyakorol az egyének felett. Fredé igyekszik túlélni, alkalmazkodni, miközben minden lépését szabályok határozzák meg. Azonban még a szigorú korlátok sem tudják elnyomni a vágyat sem a főhősnőben, sem a két férfiban, akiktől sorsa függ. A regény világszerte hatalmas sikert aratott és számos díjra jelölték. Később sorozat is készült belőle, amely tovább erősítette a hatását.