5 könyv, ami nem hiányozhat a nyári könyvlistádról
A Hunyadi című tévésorozat forgatókönyvéből készült regényváltozat a teljes történetet, Hunyadi János legendás életének minden fontos mozzanatát, a filmes dialógusok felhasználásával idézi meg.
Királyok, császárok, szultánok, pápák és hadvezérek elevenednek meg Hunyadi János, a törökverő hős történetében, amelyből Bán Mór az elmúlt negyedszázadban tizennégy kötetes regényfolyamot írt. Ezek alapján készült az idén bemutatott, magyar-német-kanadai-osztrák-olasz koprodukcióban készült, tízrészes Hunyadi című televíziós sorozatot, amelyet nagy sikerrel vetítenek hazai és nemzetközi tévécsatornák és streamingszolgáltatók.
A mozaikszerűen kirajzolódó történetben a szereplők térben és időben is távol vannak egymástól, világok választják el őket, mégis egymás közvetlen közelében léteznek. Álmaikban, vágyaikban, félelmeikben. Menthetetlenül összekapcsolódnak, akár akarják, akár nem. Mert rokonok. Mert szeretik egymást. Mert közös titkuk van. A 2019 tavaszán játszódó regény főszereplője és elbeszélője egy korábban szociális munkásként dolgozó harmincas nő, aki kultúrantropológus férjével egy Baranya megyei faluban kezdett új életet. A szöveg kettejük perspektíváját mutatja meg: a nő életének mindennapjai egy haláleset miatt éppen felkavarodnak, a férfi visszatér a hantik közé Szibériába kutatni, ahol váratlan, drámai helyzet fogadja. A nő eközben nyomozni kezd: régi, lezártnak hitt életével kénytelen újra szembesülni.
Az Olvadás lazán kapcsolódik Kiss Tibor Nolé két korábbi regényéhez – az Aludnod kellene és a Beláthatatlan táj figurái, történései, motívumai helyenként visszatérnek és új fénytörést, jelentést is kapnak, egy nagyobb történetbe olvadnak.
Az Olvadás bizonyos szempontból az én külföldre költözésem allegóriája is. Persze, fiktív helyzetekkel és karakterekkel dolgozom, de ha nagyon akarnám, pontról pontra ki tudnám fejteni, hogy mi szimbolizálja az én megéléseimet. Az idegenséget, a távolságot, a hiányt, a megbocsátást, és még sorolhatnám
– mondta el Kiss a Könyvesmagazinnak adott interjújában.
Anne Frank történetét a legtöbben ismerjük: a zsidó származású német lány a második világháború idején írt naplójegyzetei világszinten ismertek. Naplóját tizenharmadik születésnapjától kezdve vezette 15 éves koráig, 1944. augusztus 1-jéig.
A Frank család Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába, amit a németek 1940 májusában lerohantak és megszálltak. 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott „munkára Németországba”, de apjuk, Otto Frank tudta, hogy a behívó deportálást jelent, így másnap elrejtőztek. Frankék egy másik családdal 25 hónapig bujkáltak Amszterdam belvárosában, Otto cégének hátsó épületében mindaddig, amíg egy máig ismeretlen személy fel nem jelentette őket. A két családot először Westerborkba, majd Auschwitzba hurcolták, ahonnan Annét és nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték tovább. 1945 március első heteiben, a tábor felszabadulása előtt néhány héttel mindketten tífuszban haltak meg.
Azt, hogy Anne Frank naplója fennmaradt, Miep Giesnek köszönhetjük, aki nemcsak segített a Frank családnak bujkálni, hanem ő a letartóztatás után ő találta meg és megőrizte a lány naplóját. Az Anne Frank bújtatója egy elképesztően bátor nő megrendítő és felemelő története, amelyet maga Miep meséli el. Olyan, mintha Anne naplóját most a falakon kívülről olvasnánk tovább, egy felnőtt szemén keresztül.
A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz, aki hosszú élete során szemtanúja lehetett a magyar reformkornak, a forradalomnak és elfojtásának, a Bach-rendszernek, a kiegyezésnek, a munkásmozgalom hajnalának és a századfordulónak. Mindezekről igen sarkos véleménye volt férjének, az újságíró és örök forradalmár Táncsicsnak, aki ezt nem is rejtette véka alá, emiatt hol börtönben ült, hol saját háza alatt volt kénytelen bujkálni évekig egy kivájt üregben. Ennek a rejtekhelynek régi magyar elnevezése a padmaly. Spiró György új regénye a 19. századi magyar történelem különleges, részletgazdag körpanorámája.
Már fiatalon szerettem volna írni a reformkori Pestről, erről a kivételesen izgalmas városról. Vörösmarty életéről színdarabot terveztem. Az a lelkesedés, ami a forradalomhoz vezetett, azok a drámai összetűzések, amelyek a szabadságharc során kirobbantak, a megtorlás elől üregben, padmalyban, pincében, padláson bujkáló vagy emigráló magyarok szenvedései, a kiegyezés ellentmondásai regénybe kívánkoztak. Amikor nemrég felkérést kaptam, hogy Ganz Ábrahámról írjak librettót, belemerültem a korba, és elképedtem, micsoda tébolyult élete volt Táncsics Mihálynak és a családjának. Jókai, aki vitázott vele, de hosszú ideig pénzzel támogatta, ekkora szélsőségeket soha nem talált ki a regényeiben, pedig neki aztán volt fantáziája. Rendkívül ihletett író a valóság, csak meg kell tanulni a nyelvét, a fordulatainak a mélyére kell hatolni, és lehetőleg tömören lefordítani
– olvasható Spiró a kiadó által közzétett soraiban.
Mielőtt Leonard Cohent elérte volna a vílághír, megjelentetett volna tizennégy stúdióalbumot, Grammy-díjakat kapott volna, és karrierje végén világkörüli turnékon vett volna részt – írói babérokról álmodozott.
A Hallelujah, a Suzanne vagy a Famous Blue Raincoat szerzője először huszonévesen adta írásra a fejét, és ez a könyv a bizonyság arra, hogy művészetének varázsa már karrierje legelején is jelen volt.
A leprások balettje című korai, mindmáig kiadatlan regénye egy mérgező kapcsolat története, melyet Cohen abszurd, már-már kafkai eszközökkel mutat be. Regényéről egyszer azt nyilatkozta, valószínűleg jobb, mint A kedvenc játék című, eredetileg 1963-ban megjelent, önéletrajzi ihletésű regénye.
Az itt olvasható gyűjtemény is prózákat és egy rádiójátékot is tartalmaz. A szövegeket Cohen 1956 és 1961 között írta, és olyan témákat jár benne körül, melyek későbbi műveiben is folyton visszatértek: szégyenérzet és sóvárgás, vagy éppen a szexuális vágyra való méltatlanság.
