Az Y-kromoszóma, amely meghatározza a férfi nemi jellegeket, régóta a tudományos érdeklődés középpontjában áll. Egyes kutatók szerint a kromoszóma fokozatosan elveszíti génjeit, ami akár több millió év múlva a teljes eltűnéséhez vezethet. Ezt a nézetet Jenny Graves, evolúciós biológus képviseli, aki 2002-ben egy vitatott számítást tett közzé, majd később kommentárjában kifejtette: az Y-kromoszóma az elmúlt 300 millió évben az ősi génjeinek 97 százalékát elveszítette, és ha ez a tendencia folytatódik, a kromoszóma hosszú távon eltűnhet. Graves szerint ez nem az emberiség végét jelenti, hanem a férfiak nemi génjének fokozatos átalakulását vetíti előre.

Bár az Y-kromoszóma sorsa sokakat megrémített, a tudományos közösségben élénk vita zajlik a kérdésről. Egyes kutatók, köztük Graves, úgy látják, hogy a kromoszóma lassan elhasználódik, és egy új, hatékonyabb nemi gén válthatja fel. Mások, mint például az MIT szakértője, Jenn Hughes úgy látja, az Y-kromoszóma sokkal stabilabb, mint ahogy azt korábban gondolták. Hughes kutatásai szerint az elmúlt 25 millió évben a Y-kromoszóma kulcsfontosságú génjeinek elvesztése jelentősen lelassult. Ezek a gének alapvető szerepet töltenek be a szervezet működésében, ezért a természetes szelekció erősen óvja őket a kihalástól.

Graves azonban vitatja, hogy a megőrzött gének stabilitása garantálná a Y-kromoszóma hosszú távú fennmaradását. Szerinte a kromoszóma folyamatosan változik, és a genetikai átrendeződések bármikor új, eddig nem ismert nemi génhez vezethetnek. Hasonló jelenség figyelhető meg más emlősöknél, halaknál és kétéltűeknél is, ahol a Y-kromoszóma szerepét teljesen más kromoszómák vették át.  Az evolúció tehát kulcsszerepet játszik az Y-kromoszóma alakulásában. Hughes elmagyarázza, hogy a méhlepényes emlősök ősi X- és Y-kromoszómái egykor azonos génkészlettel rendelkeztek, de amikor a Y elkezdte meghatározni a férfi nemet, az X és Y közötti genetikai rekombináció megszűnt, és a Y elkezdte elveszíteni génjeit. Ma a humán Y-kromoszóma már csak az eredeti gének 3 százalékát tartalmazza, de ezek kulcsfontosságúak a test egészében, ezért a szelekció erősen védi őket.

Az Y-kromoszóma jövője így két lehetséges forgatókönyvet vázol fel: egyesek szerint lassan eltűnik, míg mások szerint stabil, hosszú távon fennmaradó genetikai elem marad. A tudományos vita annyira megosztja a közösséget, hogy a 2011-es Nemzetközi Kromoszóma Konferencián a hallgatóság 50-50 százalékban osztotta meg a véleményét. Bár a végső döntésre milliókat kellene várni, a kutatók és a közvélemény számára izgalmas kérdés marad: vajon az Y-kromoszóma végül eltűnik, vagy helyreáll a stabilitása, esetleg egy új nemi gén váltja fel a férfiak genetikai örökségét?

(Science Alert)