Salvador Dalí egyik legismertebb mondata Galáról szól, és jól mutatja, milyen fontos helyet foglalt el a nő az életében. 1929 nyarán ismerkedtek meg, Dalí ekkor a szürrealista körök ígéretes, de különc fiatal művésze volt, Gala viszont már otthonosan mozgott a párizsi művészvilágban.

Az Orosz Birodalomban, Elena Ivanovna Diakonova néven született Gala később Paul Éluard költő feleségeként került az irodalmi élet és a szürrealisták közé. Éluarddal együtt érkezett Cadaqués közelébe (ami a festő életében és művészetében egyaránt fontos helyszín), ahol Dalí éppen vendégeket fogadott. Kapcsolatuk nem klasszikus szerelemként indult: Dalí szinte azonnal megszállottan kötődni kezdett Galához, a nő viszont eleinte furcsának találta a fiatal festőt. A gondosan beállított külső, a színpadias viselkedés és a szorongások mögött mégis meglátta benne a művészt. Gala végül elhagyta Éluard-t, és Dalí mellett maradt, ezzel pedig egészen más életet választott. A párizsi művészvilág után egy katalán halászfalu egyszerű közegébe került, Dalí pedig ekkor még anyagilag sem jelentett biztos jövőt. A pár 1934-ben Párizsban polgári házasságot kötött, majd 1958-ban Gironában egyházi esküvőt is tartottak.

Kapcsolatuk jóval több volt a megszokott múzsa és művész viszonyánál. Gala intézte Dalí (pénz)ügyeit, tárgyalt a galériákkal és sokszor ő teremtette meg azt a hátteret, amelyben a festő szabadon építhette saját, különös világát. Dalí több művét Gala-Salvador Dalí néven írta alá, ezzel azt is jelezte, mennyire összetartozónak érezte magukat. Gala Dalí képein is újra és újra megjelent, szentként, uralkodóként vagy távoli, nehezen elérhető nőként. A festő ragaszkodása sokszor nyomasztó lehetett, de Gala sem illett bele a csendes, háttérben álló múzsa képébe. Erős akaratú, sok kritikát kapott nő volt, és éppen ez a keménység kellett ahhoz, hogy kezelni tudja Dalí kiszámíthatatlanságait.

Dalí és Gala szerelme szokatlan szabályok szerint működött. Kapcsolatuk nyitottabb volt, mint amit egy hagyományos házasságtól várnánk. Gala idővel egyre önállóbb életet élt, fiatalabb szeretői is voltak, Dalí mégis ragaszkodott hozzá. Ennek egyik legfurcsább jelképe a púboli kastély lett, amelyet Dalí 1969-ben vásárolt neki. Megállapodásuk szerint a festő csak akkor látogathatta meg ott, ha felesége előre, írásban engedélyt adott rá. Dalí ezt a szabályt is elfogadta, sőt még inkább titokzatossabbnak találta a nőt. Gala 1982-es halála után a festő egyre visszahúzódóbbá vált. Egészsége már korábban sem volt tökéletes, felesége elvesztése után látványosan romlani kezdett. Élete utolsó éveiben már egyre kevésbé emlékeztetett arra a harsány, bajuszos, provokatív figurára, akit a világ ismert.

(Hamu és Gyémánt)