Michel Deville 1970-ben bemutatott vígjáték-drámájában Brigitte Bardot Feliciát alakítja, egy életvidám, szabad szellemű nőt, aki elhatározza, hogy elcsábít egy konzervatív zenészt és egyedülálló apát, Gaspard-t (Jean-Pierre Cassel). Érdekesség, hogy a film hangvételét az 1930-as évek amerikai komédiái ihlették, a forgatókönyvet pedig eredetileg Catherine Deneuve számára írták. Bardot később úgy nyilatkozott, hogy a filmhez rendkívül erős érzelmi kötelék fűzi, Michel Deville-t pedig a kedvenc rendezői között emlegette.

Az 1957-ben megjelent filmben Bardot a francia köztársasági elnök lányát játssza. A történet egy gyorsan megromló házasság köré épül, amelyet féltékenység és hűtlenség tesz tönkre. A szerep Bardot számára az És Isten megteremté a nőt utáni időszak egyik fontos állomása volt. A film nagy sikert aratott, és tovább erősítette azt a könnyed, érzéki képet, amelyet a közönség ekkor már a nevéhez kapcsolt. Az alakítás hozzájárult ahhoz is, hogy a korszak francia filmkultúrájának egyik meghatározó alakjává váljon.

Marc Allégret 1956-os vígjátékában Bardot egy fiatal nőt játszik, akit apja zárdába akar küldeni, miután egy merész, botrányos könyvet publikált. A lány elszökik Párizsba, ahol egy amatőr sztriptízversenyen próbál pénzt keresni. A verseny során új barátokra és támogatókra talál, miközben próbálja bizonyítani rátermettségét és önállóságát. Közben komikus és váratlan helyzetek sorozatába keveredik, amelyek próbára teszik találékonyságát és bátorságát. A film Brigitte Bardot és Roger Vadim korai együttműködésének egyik állomása. Vadim később több alkalommal is dolgozott Bardottal íróként és rendezőként, kapcsolatuk pedig pályájuk kezdetéig nyúlik vissza.

Jean-Luc Godard 1963-as alkotása Alberto Moravia azonos című regényéből készült, és a rendező korai korszakának egyik legfontosabb műve. Sokak szerint Bardot pályájának legjobb alakítását nyújtja. A Rómában és Caprin forgatott, technicolor színekben ragyogó alkotás különös és provokatív kommentár a filmkészítésről és az életről. Bár Godard és Bardot kapcsolata feszült volt, közös munkájuk a francia újhullám egyik emlékezetes darabjává vált. A színésznő később nyíltan beszélt a forgatás káoszáról és a rendezővel való konfliktusairól, ám úgy vélte, minden nehézség ellenére kivételes film született.

Henri-Georges Clouzot 1960-ban bemutatott drámája Bardot legjelentősebb filmjei közé tartozik, és egyben az egyik legerősebb színészi teljesítménye is. Egy Dominique nevű fiatal nőt alakít, akit szeretője meggyilkolásával vádolnak. A történet során a főszereplő a bírósági tárgyalások és a társadalmi ítélkezés súlya alatt próbálja tisztázni magát, miközben a személyes kapcsolatai is egyre bonyolultabbá válnak. A filmet Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, a színésznő pedig elnyerte a David di Donatello-díjat a legjobb külföldi színésznőként. Később elmondta, hogy a szerep rendkívül megviselte, mert annyira azonosult Dominique tragikus sorsával, hogy egy időre teljesen átélte a karakter érzéseit.

A Roger Vadim által rendezett, 1958-ban bemutatott film Spanyolország vidéki tájain játszódik. A történet során Bardot karakterét ékszerrablás gyanújába keverik, ami váratlan fordulatokhoz és izgalmas eseményekhez vezet. Miközben próbálja tisztázni magát, beleszeret Javierbe (Stephen Boyd), ami újabb bonyodalmakat szít. Végül ravaszságával és bátorságával igyekszik megoldani a helyzetet, miközben érzelmei és ösztönei is próbára vannak téve. Stephen Boyd később úgy emlékezett vissza a filmre, hogy Bardot különleges vonzereje és természetes bája azonnal lekötötte a nézőket. A kisugárzása és játékstílusa miatt a közönség könnyen azonosult a karakterével, és ez tette a filmet emlékezetessé.